Korántsem meglepő meglepetés, hogy e csend kellős közepébe hasítva az ausztrál rockistenek, az AC/DC csapata kihozta tizenhetedik sorlemezét Power Up címmel. Az élet minden területét behálózó év végi hajrá okán csak most emlékezünk meg róla.

Meglepetés az album, hiszen minden AC/DC lemezmegjelenés piros betűs ünnep a rocknaptárban. Nem meglepetés viszont, hogy a nyers rock mesterei így is, most is bizonyos idő (jelen esetben hat év) után előrukkolnak szokásos dalgyűjteményükkel. Kitörhet világháború, jöhet bármilyen járvány, kisbolygó csapódhat a földnek, őrájuk olyan szinten számíthatunk, mint a nappal s az éj váltakozására. 

Még akkor is, ha nem csupán a külső környezet, hanem a csapat háza tája is katasztrófa sújtotta területté vált. Elég lett volna Brian Johnson énekes betegsége, mely majdnem a hallásába került. (A legutóbbi turnén a Guns 'n' Roses hasonlóan érdes hangú énekese, Axl Rose helyettesítette, aki a körút folyamán szintén lesérült, de ez már másik történet.) 

Brian Johnson meggyógyult, a zenekaralapító Malcolm Young azonban sajnos nem. Mivel a zenekar megkérte a sajtót és a rajongókat, ne háborgassák a gitáros lelki békéjét, csak annyit lehet tudni: fiatalkori demencia okozta leépülését, mely a halálba torkollott.

Malcolm felett azonban mégsem aratott teljes győzelmet a kaszás. Szelleme itt maradt dobozba zárva, fel nem használt, de rögzített alapok (riffek) formájában. Nos, ezeket az ötleteket formázták dallá a fiatalabb Young, a szólógitáros Angus vezérletével a többiek, Malcolm helyén Stevievel, az unokaöccsel. 

Sok zenekar sokszor adott ki kiadatlan felvételeket (illetve akkor azok már kiadottak lettek). Előfordult, hogy ez jól sült el, pl. a Rammstein (Rosenrot), vagy a Judas Priest (Ram it down) esetében. Hiszen lehet, hogy adott dal csupán szerkesztési elvek miatt nem kerül fel egy albumra. Az AC/DC lemezeknél viszont alig beszélhetünk ilyen szempontokról, hiszen a világ egyetlen olyan bandájáról van szó, akiknek jól áll, hogy több százszor megírták ugyanazt a számot. 

Talán egyszerűen még nem lettek kidolgozva a nóták, semmi más nem áll a dobozolás hátterében. Ugyanis a Power Up első tételénél már felszínre jön, hogy nincs itt szó minőségi hanyatlásról. A Realize ugyanis tipikus AC/DC sláger, se több, se kevesebb. A Rejection szokatlanul (relatíve) dallamos tétel a zenekartól, és ez a szokatlanság e lemezen máshol is teret nyer. Például a Through the Mists of Timenál, amit Brian Johnson kedvenc dalaként nevezett meg egy lemezt promotáló interjúban. Gondolom, éppen a szokatlanságot, a kihívást értékelte benne. De ilyen alapon a Kick You when You’re downot is ugyanúgy szeretheti. Lehetséges, hogy hosszú éveken keresztül image-rombolóan melodikusnak találták a fiúk ezeket? 

A Shot in the dark viszont a legortodoxabb AC/DC fanok igényeit is kielégíti. Egy puritán imige klip is készült hozzá. Valószínűleg nem fog lemaradni a zenekar jövőbeli best of lemezeiről. Elfér a Thunderstruck is társai mellett. 

A Demon Fire második refrénjét már hangosan énekeltem mosogatás közben Brianékkel. Aki szereti ezt a fajta zenei megszólalást, annak szinte tökéletes a dal! Nem csoda, hogy ehhez már egy kifejezetten látványgazdag klip készült.

https://youtu.be/WllOatNmBK4

Az egyes dalok szintjén tehet most sem volt képes mellényúlni az ausztrál rock fogat. Az sem baj, ha néha átmegyünk Bon Joviba, ez némi színt visz az életműbe. Számomra az utómunkálatoknál keletkezik kis gond. Az anyag – ha lehet így írni – túl szépen lett kikeverve, leülepítve, szembe menve a zenekar védjegyévé vált pőre megszólalással. A megszokott „csorda vokálok” csupán jelzésértékkel vannak jelen.  

Nem szeretném azonban negatív gondolattal zárni e szösszenetet. Nyugodtan maradhatunk annyiban: a Power Up legalább annyira hallgatható, sőt, szerethető, mint az összes többi AC/DC album. Ha egyszer belekerült, nehéz kiparancsolni a lejátszó eszközből. Egyszóval, feleim, merítkezzünk meg a Youngék világában…

…az előzmények és az életkor függvényében bármely más banda esetén hozzátenném: „utoljára”. De az AC/DC esetében ez koránt sem biztos!

/Kérlek, támogasd munkámat egy fb-like-kal: https://www.facebook.com/Kafeteria-Blog-A-Kult-Ura-101213175135032 /